5. Fejezet - Lecserélve.

Az emberek totál részegek voltak körülöttem, én kitisztultam miután vagy 3 órán át zokogtam bezárkózva a fürdőszobába. Mikor kopogtak az ajtóhoz vágtam a wc papír gurigát.
-Menj a lenti wc-be.-Mondtam szipogva.
-Zoe, nyisd ki az ajtót!-Felismertem a hangját de ledermedtem.-Zoe betöröm, ha nem nyitod ki.
Fel álltam a földről lassan és megnéztem magam a tükörben, a szempilla festékem elfolyt teljesen és a szemeim karikások voltak. Az ajtóra néztem mikor Harry a kilincset rángatta, elfordítottam a kulcsot a zárban és egyből ki is nyílt.
-Jól vagy?-Nézett rám aggódva majd végig mért.-
-Úgy nézek ki szerinted?-Forgattam meg szemeim.-Minek jöttél ide? Louis rángatott el?-Néztem Louis-ra aki a háta mögött volt és a telefonját nyomkodta.
-Gyere, haza viszlek.-Sóhajtott Harry és a kezét nyújtotta. Rá néztem és éreztem, hogy legszívesebben letépném a kezét.
-Hagyj békén, haza tudok menni egyedül is.
-Kérlek, gyere velem haza.-Jött egy lépést közelebb hozzám.
-Rendben.-Mondtam halkan és megfogtam a kezét.

Felriadtam mikor leborultam az ágyamról, a fejem fogtam mert iszonyatosan fájt. Eléggé túlzásokba estem de ha jól emlékszem Harry felhívott telefonon utána képszakadás. Semmire sem emlékszem, a földön feküdtem és bámultam a plafont. A szívem hevesen kezdett verni mikor meghallottam a rekedt, mély hangot amitől még a hideg is kirázott.
-Remélem még élsz.-Motyogta ásítva.
-Lelöktél a saját ágyamról.
-Ez az én ágyam, Zoe és magadtól estél le.
Lassan felültem és tényleg Harry szobájában voltam, ő az ágyon feküdt a saját részén. Ezek szerint tényleg magamtól estem le, magamra néztem és Harry egyik pólója volt rajtam. Csak egyszer aludtam még ezen kívül a ruhájában amikor régebben áthívott magához mert inni akart, életünkben először rúgtunk be és akkor csókolóztunk először. Tisztán emlékszem minden mozdulatára, ahogy rám nézett majd az ajkamra majd a hajamat a fülem mögé tűrte és közelebb hajolt hozzám. Lehunytam szemeim és ő a kezét a tarkómra csúsztatta, ahogy ajka megérintette az enyémet a gyomrom görcsbe rándult és a szívem zakatolt. Álmodozásomból az lökött ki, hogy Harry hozzám dobta a kis párnát.
-Aú, te normális vagy?-Néztem rá hülyén és visszadobtam a párnát.
-Nem válaszoltál pedig vagy 20x elmondtam a neved.
Nézett engem és az ágyon ült, végig néztem felső testén. Eddig még csak képeken láttam de így élőben tökéletesebb, a tetkók, az izmok. Az ajtóra néztem mikor kinyílt, egy csinos, szőke lány lépett be az ajtón. Taylor Swift.
-Szia, szív..-A szava elakadt mikor rám nézett. Én fel álltam a földről és eléggé kellemetlenül éreztem magam mivel Harry pólója volt rajtam ami a combom közepéig ért.
-Szia, Taylor. Ő itt Zoe.-Harry engem nézett majd őt felváltva.
-És miért van abba a pólóban amiben én szoktam aludni, drágám?-Vonta fel szemöldökét és megcsókolta Harry-t. Megcsókolta őt.
-Kölcsön adtam neki mert éjjel nagyon berúgott és valamiben aludnia kellett.
Harry csak Őt nézte. Most már értem legalább, hogy miért akar minél gyorsabban eltüntetni engem az életéből. Sietősen felhúztam a nadrágomat majd megfogtam a többi ruhám és a táskámba nyomtam.
-A pólót kimosom és oda adom anyukádnak.-Motyogtam rá se nézve majd kimentem a szobából és bevágtam az ajtót, a folyosón siettem a telefonomban anya számát keresve. Mikor neki mentem valakinek a telefonom elhajítottam véletlenül ijedtségemben. Louis nézett rám majd felvettem a telefonom a földről és felém nyújtotta.
-Ne haragudj, Zoe. Hova rohansz ennyire? Harry még alszik?-Árasztott el kérdésekkel, azt se tudtam mit mondjak.
-Semmi gond, haza akarok menni, anyát felhívom, hogy jöjjön értem. A barátnőjével van és ha most nem haragszol én megyek.-Mondtam halkan és lesiettem a lépcsőn, majdnem fellöktem szegény Liam-et. Odalöktem neki egy bocsit majd az ajtó felé mentem, közben felhívtam anyát.
-Zoe.-Harry hangját hallottam, rángattam az ajtót de nem nyílt. Francba már.-Várj, Zoe haza viszlek!
-Nem kell, már hívom anyát.-Nem veszi fel. Szuper.
-Elviszünk nyugi már.-Mosolygott rám Taylor. Szeretem a számait de most legszívesebben megtépném.
-Ugyan, ne fáradjatok. Nem akarom elrabolni az együtt tölthető időtöket.-Mosolyogtam Harry-re ironikusan.
-Akkor mehetünk ebédelni, Taylor. Zoe majd megoldja egyedül is.
Harry mosolya ellenséges volt és az én szívem újra darabokra törte egy kalapáccsal. Ajkam megremegett és inkább a telefonom képernyőjét néztem de anya még azóta sem hívott vissza. Harry kinyitotta az ajtót, egy utolsó pillantást vetettem rá, már éppen, hogy nyitottam volna ki a szám, hogy mondjak valamit de éreztem a könnyeket a szememben. Inkább kisétáltam az ajtón majd a kapun is ami kinyílt.

A telefonomból kitöröltem Harry számát és az összes képét a buszon utazva haza felé, mikor haza értem csak egy cetli fogadott a hűtőn. Anya elutazott pár napra a nagyihoz mert beteg, sóhajtottam egyet és lerúgtam a cipőmet majd a szobámba mentem. Az ágyamra tettem a táskámat és kipakoltam belőle a ruháim amiket a szennyesbe dobtam Harry pólójával együtt. Elmentem zuhanyozni és felöltöztem laza ruhába, egy melegítő nadrágba és egy kötött pulcsiba. A hajam felkötöttem és csak akkor vettem észre a lilás foltot a nyakamon, a fésűm és a hajgumim is kiesett a kezemből. Ki szívta ki a nyakam?!

/ ha tetszett ez a rész is kommentelj illetve nyugodtan iratkozz fel a jobb felső sarokban a blogra :) /