6. Fejezet - Elfolytott érzelmek.

* Harry *

Bedőltem az ágyba fáradtan, Taylor hála istennek turnézni ment így nem látjuk egymást pár hétig. Milyen kár. Eltelt jó pár nap mióta elment Zoe, azóta sem írt nekem. A gyomrom azóta is görcsbe rándul, ha az arcára gondolok, a szám kiszárad és egy szörnyetegnek érzem magam amiért ellöktem őt magamtól. Tudom, hogy nélkülem mennyire egyedül van és mennyire tehetetlen de nem lehetek vele, nem akarom, hogy az ő lépéseit is folyton figyelje egy paparazzi. Szörnyen érzem magamat napok óta és csak rá tudok gondolni, az ajtóra néztem mikor kopogtak. Zoe. 

-Nem vagy éhes? Rendeltünk kaját.-Nyitott be Louis. Kissé csalódott vagyok.

-Kösz, nem.-Sóhajtottam nagyot és újra a plafont bámultam.

-Most Zoe miatt vagy ilyen?-Csukta be az ajtót.

-Nem keresett már napok óta.-Mondtam halkan.

-Miért keresne? Most komolyan, Harry azok után mit csináltál vele nem csoda, hogy nem keres.

-Tudom, hogy egy rohadék voltam de meg kéne értenie, hogy miért nem akarok vele lenni.-Ültem fel az ágyon és őt néztem.

-Nevetséges az ok amiért nem akarsz vele lenni.-Nevetett ki Louis.

-Miért lenne az? Nem akarom, hogy az emberek pletykáljanak róla és kövesse mindig valaki aki csak újabb pletykákat akar.-Motyogva néztem meg a telefonom de még mindig csak Taylor-tól van 120 nem fogadott hívásom.

-Szereted őt?

Ahogy megkérdezte a szívem vagy 200-al vert és a szám is kiszáradt, a fejem megsajdult ahogy a szívem is. Zoe mindig mellettem volt és mellette önmagam lehetettem, nagyon szerettem a haja illatát. Barackos samponja volt és amikor a haját simogattam mindig éreztem és a haja is olyan selymes ahogy az ajka mikor csókolóztunk. Sokkal jobban aludtam, ha ő mellettem volt, az apám elég hamar elhagyta a családunkat és én segítettem anyának és a nővéremnek Gemma-nak, elmentem dolgozni 14 évesen. Zoe minden nap eljött a fagyizóba és a szünetekben megettünk pár gombóc fagyit. Esténként mikor haza mentem Zoe a kanapén ült és tévézett anyáékkal, egyik este nagyon későn értem haza és ő aludt. Felvittem őt a szobámba és reggelig néztem ahogy alszik, olyan volt mint egy angyal. Egy angyal aki azért jött, hogy megmentsen engem és átsegítsen a nehéz dolgokon. De én. Én kitéptem a szárnyait és a földbe döngöltem a szívét és ez az angyal soha többet nem akar látni engem. 

-Harry.-Louis kezét a vállamra tette, gyorsan letöröltem könnyeim.

-Egyedül szeretnék lenni.-Mondtam halkan, még mindig háttal voltam neki.

-Ha éhes vagy gyere le.-Sóhajtott és kiment a szobámból.  

Besötétedett mire lementem, Zayn és Liam a kanapén ültek és tévéztek, Niall szerintem fent van. Megtorpantam mikor hallottam, hogy Louis valakivel telefonál a konyhában. Csúnya dolog hallgatózni de nem Eleanor-ral beszélget az biztos, Zoe nevét mondta mire a szívem zakatolni kezdett de Lou letette a telefont.
-Végre lejöttél, azt hittem már éhen akarsz halni.-Nevetett rám mintha most jöttem volna le.
-Mit beszéltél vele?-Kérdeztem halkan.
-Egyél, Harry.-Sóhajtott és a tányér spagettira mutatott.
-Nem vagyok éhes, mit beszéltél vele?
-Amíg nem eszel, nem mondom el.-Fenyegetőzött. Megforgattam szemeim és leültem majd enni kezdtem lassan, Louis leült velem szemben.
-Nos, mit beszéltél vele?
-Megkért, hogy ne mondjam el neked. De legalább ettél.-Nevetett Louis, a villa kiesett a kezemből.
-Ezt nem mondod komolyan?-Vontam fel szemöldököm.
-Sajnálom, Haz. Ha kell a lány akkor küzdj megérte.-Veregette meg a vállam majd kiment a konyhából.

* Zoe *

-Helló!-Néztem a pult mögött álló szőke hajú srácra.

-Oh, helló. Mit adhatok?-Mosolygott rám és letette a motoros magazinját.

-Te mit kérsz?-Néztem Gemma-ra, Harry nővére.

-Zöld almát és citromot.-Mosolygott és lila haját pödörte.

-Én erdei gyümölcsöt szeretnék és nutellásat.-Mosolyogtam a fiúra aki láthatóan végig mért, Gemma megbökött kuncogva.

-Bejössz neki.-Kuncogott halkan, elpirultan a kezére csaptam majd elővettem a pénztárcám.

-Fél áron adom nektek.-Mosolygott ránk, Gemma az oldalamba csípett mire elejtettem az összes apró pénzt ami a kezemben volt.

-Köszi, tényleg.-Motyogtam, a srác egyből kijött, hogy segítsen. Ahogy lehajoltunk összefejeltünk mire Gemma horkantásos nevetésben fakadt ki.

-Ne haragudj.-Nevetett a fiú mikor felszedte a pénzt és a kezembe adta.

-Semmi baj, de ez a tied.-Nevettem és a kezébe adtam újra.

-Ja, tényleg. De buta vagyok.-Nevetett és visszament a pult mögé.- Egészségetekre.-Adta oda a fagyikat.

-Köszönjük!-Mosolyogtam rá majd elmentünk a fagyis bódétól.

-Ne mond, hogy nem láttad, hogy nézett rád.-Nevetett Gemma miközben leültünk a parkban egy padra.

-Még mindig fáj a fejem.-Néztem rá miközben ettük a fagyikat.

-Szerintem ismerkedj össze vele!-Mosolygott rám.

-Nem is tudom, Gemma.-Sóhajtottam.

-Harry miatt ugye?

-Nem tudom, nem akarok senkivel sem járni jelenleg.-Motyogtam.

-Harry miatt, kiherélem, h haza jön.-Motyogta az orra alatt és a fagyit ette.

-Nem kell, nem Ő tehet arról, hogy ilyen vagyok.-Sóhajtottam.

-De igen Ő tehet róla mert hülye és nem tudja mit veszít.

-Mindegy, Gemma.-Mosolyogtam rá erőltetetten.

-Akkor is szét rúgom a seggét, de ismerkedj össze a fagyis fiúval!-Nevetett és felhúzott majd a bódé felé lökött.

-Jól van megyek már.-Nevettem és a fiú felé mentem aki láthatóan zavarba jött.

-Szia, újra!-Nevettem és eltűrtem a hajam.

-Szia, nem volt jó a fagyi?-Nevetett és engem nézett.

-De, nagyon finom volt. Meddig vagy itt?-Mosolyogtam rá.

-10 perc és végzek, miért?-Mosolyodott el ő is szélesen.

-Sétálhatnánk, ha van kedved.-Néztem a körmeim mosolyogva.

-Szívesen sétálnék veled, de barátnőm van.-Nevetett halkan, ajkaim kissé elnyíltak.

-Oh, ne haragudj, én sajnálom.-Nevettem zavarodottan.

-Semmi gond.-Nevetett.

-Akkor szia!-Mentem sietősen Gemma felé, hallottam, hogy halkan köszön.

-Na, mikor találkoztok?-Pattant fel a padról fülig érő szájjal.

-Barátnője van.-Néztem rá nagyot sóhajtva.

-Akkor húzzunk el.

Nevetett és elindult haza felé, mentem mellette. Egész úton azon gondolkoztam, hogy Harry mit csinálhat most, vajon mire gondolhat? Biztosan nem rám gondol, hisz én már nem számítok neki semmit. A mellkasom még most is összeszorul, ha rágondolok. nagyon fáj, hogy ellökött magától. Louis ma felhívott, legalább Ő rendes, kikereste Harry telefonjából a számom. Elmondta, hogy lesz egy sütögetés amire meg lesz hívva pár ember és szeretné, ha én is eljönnék és megismerném a barátnőjét El-t. Bele mentem de szerintem nem megyek egyedül. Valami fiút hívnom kell mert szerintem Taylor is ott lesz és nem akarok bőgni folyamatosan mikor meglátom, hogy Harry-vel van. Féltékenység fog el, ha rá gondolok pedig tényleg kedveltem Taylor Swift-et.

/ ha tetszett ez a rész is kommentelj, ha jöjjön a következő ^^ bárki tud komizni, iratkozzatok fel nyugodtan a blogra a jobb felső sarokban ❤ /