4. Fejezet - Késő bánat.

-Zoe.-Hallottam Harry hangját és őszintén szólva megkönnyebbültem.
-Harry elmegyek, ha nem akarsz engem látni.-Sóhajtva fordultam meg és ő felém jött.
-Maradj a városban ameddig csak akarsz.-Sóhajtva nézett rám.
-Mindegy, haza utazom inkább mert nincs nálam semmi.-Mondtam halkan és ismét a kapu felé mentem.
-Menj el vásárolni Perrie-vel és akkor lesznek ruháid, a srácok kiherélnek, ha nem maradsz.-Fogta meg a kezem és visszahúzott kissé.
-Nem maradok mert te nem akarod.-Húztam el a kezem az övétől.-Heréljenek ki nyugodtan, nyisd ki a kaput.
-Nem.
-De.
-Nem, Zoe.
-De, Harry.-Vontam fel szemöldököm.-Azért kicsivel többet kell tenned azért, hogy ne menjek el.
-Mit vársz tőlem?-Emelte meg kissé hangját.
-Haza akarok menni, nyisd ki a kaput.-Emeltem fel én is a hangomat.
-Jó, menj. Talán így lesz a legjobb.-Tépte ki a kaput majdnem motyogva.
-Neked biztosan, ég veled Harry.
Mosolyodtam el halványan majd kisétáltam a kaput, a mellkasom összeszorult és könnyeim csípték a szemem ahogy bevágta a kaput. Fel néztem és egy csomó ember állt a kapu előtt fényképezőgépekkel, eltakartam az arcom és sietősen átvágtam köztük és a buszmegálló felé mentem, fel is szálltam a buszra mikor jött. A házat néztem ahogy elhajtott a busz, homlokom  hideg ablaknak döntöttem és utat engedtem könnyeimnek.

Szemeim tágra nyíltak ahogy én voltam a tévében és Harry ahogy kidob a kapun, azok a paparazzik lefotóztak engem.
-Mit kerestél ott, Zoe?-Nézett rám anya felháborodva.-Megmondtam, hogy hagyd Harry-t mert már nem az aki régen volt.
-Anya, nagy vagyok már.
Sóhajtva mentem a szobámba es becsaptam az ajtót, az album azóta is a szobám sarkában hevert mióta oda dobtam. Felvettem a földről és betettem a szekrény legaljára, sosem éreztem még magam ennyire magányosnak. Mit ronthattam el amiért Harry ki akar zárni az életéből? Talán szégyenli a külsőmet? Szerintem átlagos vagyok, barna hosszú haj, picit talan soványabb vagyok az átlagnál de szerintem a testem is teljesen normális. A ruháim amiket hordok szintén, nem értem mi baja van velem. Én mindig meghallgattam őt még, ha baromi unalmas is volt amiről beszélt de sosem ráztam le egy hülye indokkal. Talán már tényleg nem az a Harry akit én megismertem, szerettem és sosem haragudtam rá. Eddig. Most dühöt érzek a szívemben es keservet, árulást és ürességet. Mindig Harry volt aki visszahúzott engem a mélyből és mindig elvitte a balhékat. Egyszer mikor kisebbek voltunk pár srác belénk kötött az utcán, este volt és épp a faháztól mentünk haza. Harry verekedni kezdett velük de lefogták öt mert sokkal többen voltak, az egyik fiú elő vett egy kést. Nagyon féltem mikor felém jött de ellöktem a srácot es elbotlott valamiben és a combjába szúródott a kés. Elfutottunk Harry-vel. Másnap a rendőrség kopogott az ajtónkon, csak mi ketten voltunk itthon és nem tudtam mit csináljak. Harry magára vállalta és őt vitték be kihallgatni, de vallomást tett és kiengedték önvédelemre fogva. Az is volt. Ha akkor Harry nincs ott, nem is tudom mi lenne most. Észre sem vettem, hogy sírok egészen addig még nem rezgett a mobilom. Szipogva letöröltem könnyeim és reménykedve néztem meg az sms-t de nem Harry-től jött. Jake írt, hogy menjek át mert buli van náluk. Randiztunk párszor de végül csak barátok maradtunk.

A zene dübörgött és én már túl voltam jó pár kör pián. Nem tudom, hogy azért ittam mert folyamatosan adták a kezembe vagy mert elvesztettem a legjobb barátom. A mosdót kerestem mikor éreztem, hogy a hátsó zsebemben rezeg a telefonom. Mikor kivettem le is ejtettem a földre, gyorsan felvettem mintha nem történt volna semmi majd felvettem, az emeleten kevésbé hallatszódott a zene.
-Igen?-Dőltem a falnak és az ablakon bámultam ki.
-Harry vagyok.-Szólt bele halkan amit alig hallottam.
-Milyen Harry?-Nevettem.-Nem ismerek én semmilyen Harry-t.-Hangom ironikus volt.
-Zoe, hol vagy? Fura zajokat hallok.-Hangjában kis aggodalom volt.
-Nem kell megjátszanod magad, visszajött az emlékezeted, hogy felhívtál?-Motyogtam ellenséges hangon.
-Te részeg vagy?
-Mit érdekel téged?-Nevettem halkan.-Már felfogtam, hogy utálsz és nem akarsz látni meg hallani sem rólam többet nem akarom újra hallani.-Hangom remegett, összevissza pislogtam, hogy visszafogjam könnyeim. Túl érzékeny vagyok.
-Nem ezért hívtalak.-Sóhajtott majd folytatta.-Hol vagy? Aggódom érted, komolyan.
-Szia, Harry.
Nyomtam ki a hívást majd kikapcsoltam a mobilom és a táskám mélyére dugtam. 

* Harry *

-Harry, mit csinálsz már eddig?-Jött ki Liam a hátsó ajtón utánam, éppen vacsorán vagyunk egy étteremben.

-Csak telefonáltam, de már megyek.-Sóhajtottam és visszamentem vele.

-Minden oké?-Nézett rám Louis mikor mellé ültem.

-Nem tudom, haza kéne mennem.-Néztem rá, nagyon aggódom Zoe-ért.

-Haza vigyelek?

-Holmes Chapel-be kell haza mennem.

-Miért mi a baj?-Louis megértően nézett rám, nekem a szívem majd kiugrott a helyéről mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Taylor száma villogott, kavargatunk de én nem igazán érzem azt amit ő. Kinyomtam a hívást, most nagyon nincs kedvem hozzá.-Harry!

-Zoe, felhívtam és azt hiszem valahol bulizik és tök részeg.

-Harry te vágtad rá a kaput, ott van neked Taylor.

-Eddig arról papoltál nekem, hogy legyek Zoe-val most meg már Taylor-ral?-Néztem rá értetlenül, kezdek összezavarodni már.

-Nem erőltethetem rád, hogy barátkozz Zoe-val, ha nem akarsz.-Nézett rám nagyot sóhajtva.

-Elmegyek haza, most és megkeresem őt.-Álltam fel és a srácokra néztem.

-Bocs srácok, Harry és én most haza megyünk Holmes Chapel-be. 

-Mi?-Kérdezte Niall teli szájjal.-Miért?

-Majd elmesélem, de most megyek.-Mentem sietősen a kijárat felé ahol a kocsim állt a parkolóban, Louis a nyomomban volt.

/ komizzatok, ha jöhet a következő rész :) bárki tud kommentelni aki nem felhasználó az is :) <3 /