8. Fejezet - Eltemetett múlt.

Miután haza hoztak Louis-ék bedőltem a kanapéra és azon gondolkoztam mivel tereljem el a figyelmem Harry-ről. z ajtó kinyílt és anya jött be csomagokkal a kezében, fel álltam és segítettem neki a konyhába vinni őket.
-Drága vagy.-Mosolyogva nyomott egy puszit a fejemre.
-Szia, anya! Milyen napod volt?-Mosolyogtam én is és segítettem a szatyrokból kipakolni.
-Valószínűleg, előléptetnek!-Mondta boldogan anya, egy cégnél dolgozik amik szépségápolási termékekkel üzletelnek. Néha mi is kapunk egy két termék mintát. Ezek szerint anya lesz az osztályvezető.
-Ez szuper!-Néztem rá büszkén.
-És miújság Harry-vel? Milyen volt a kerti party?
Ahogy megkérdezte újra lefutott bennem minden egyes perc ami azóta történt, a mellkasom ugyan úgy fájt mint eddig. 
-Harry és én többet nem vagyunk barátok, viszont Louis és El jó barátaim lettek!-Hadartam el halkan, anya majdnem elejtette az üveg lekvárt.
-Mi történt kicsim? Azt hittem Harry esze megjön.-Sóhajtott és a szekrénybe tette a befőttes üveget.
-Én is.-Nevettem halkan.-Mindegy, megoldom nélküle is az életem.
-Én is apád nélkül neveltelek fel.-Ölelt át engem szorosan.
-Jut eszembe, felhívott egyik nap. De nem vettem fel.-Sóhajtottam.
-Hívd vissza kicsim, megbeszéltük, hogy pár napot nála leszel.

Visszahívtam apát, holnap utazom hozzá Kanada-ba. Így elfelejthetem Harry-t legalább és apával is tölthetek pár napot. Régen láttam már őt, nem igazán volt ideje velem lenni mert nagyon sokat dolgozik. Egy farmon lakik, mi is ott laktunk vele és aztán elváltak anyáék így Holmes Chapel-be költöztünk anyával és megismerkedtem Harry-vel. Kicsit félek a tanyasi élettől mert még sosem jártam farmon, remélem nem olyan mint a horror filmekben, hogy a semmi közepén egy bazi nagy ház és kukoricás mögötte. 
Bepakoltam a bőröndömet és kikészítettem mindent ami holnapra kell, lezuhanyoztam és az ágyamba dőlve megnéztem történt-e valami a telefonomon. Pár sms-t kaptam és kétszer hívtak ismeretlen számról, megnéztem az üzeneteket inkább. El írt, hogy nagyon örül, hogy megismertem engem és fussunk össze legközelebb is. Louis közölte velem ugyan azt mint Eleanor. Elmosolyodtam, ők annyira szép pár. Szeretik egymást, nem veszekednek, nem küzdenek egymásért. Bárcsak nekünk is ilyen kapcsolatunk lehetne Harry-vel.

* Harry *

Louis azóta sem beszél velem mióta úgy kiakadtam, a srácok is haragszanak rám. Ügyesen magamra haragítottam mindenkit. A papír repülős medál most az én nyakamban lóg, nem fogom oda adni Taylor-nak. Szakítani készülök vele, ha haza jön a turnéjából. Ma kétszer is felhívtam Zoe-t de nem vette fel egyszer sem, nagyon bánom, hogy megaláztam őt mindenki előtt. Az emberek összesúgtak miután Zoe elrohant és ez az én hibám, miattam került ilyen helyzetbe. Gemma utána üvöltött velem fél órán át, hogy hogy lehetek ennyire embertelen és kegyetlen azzal akit a barátomnak nevezek. Nem tudtam válaszolni a kérdéseire mert magam sem tudom miért csináltam ezt. Azt hiszem megbántam mindent, de nem tudom jóvá tenni és azt hiszem nem is akarom. Jobb lesz Zoe-nak, ha távol maradunk egymástól.

-Srácok, gyertek a nappaliba!-Kiabáltam, hogy hallja mindenki.

-Késő van már, Harry.-Motyogta Louis mikor lejöttek.

-Tudom, hogy mindannyian haragszotok rám amiatt ami a grillezésen történt. Tudtom, hogy túlzásba estem és nem kellett volna úgy viselkednem Zoe-val. Nagyon sajnálom és jóvá akarom tenni de a segítségetek kell.

Néztem őket ahogy engem bámultak, nem úgy néztek ki mint akik felfogják vagy egyáltalán hallották volna amit mondtam. Louis maga elé bámult majd rám nézett mosolyogva.

-Végre megjött az eszed, de nehéz lesz és egyedül fogod csinálni mert egyedül intézted el ezt magadnak.-Haragos volt a hangja és a tekintete is, a többiek nem szóltak semmit.

-Megpróbálom egyedül, de akkor legalább annyit segítsetek, hogy nem néztek így rám mindennap.-Motyogtam.-Ilyen megvetéssel, nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok.

-De pontosan ezt akartad, Harry. Ellökni őt magadtól, most sikerült és most félsz, hogy magadra maradsz mert nem lesz Zoe aki mindig biztos volt neked.-Nézett rám Zayn ellenségesen.

-Ez nem igaz.-Néztem rá felvont szemöldökkel, légzésem szaporább lett.

-De igaz, Harry.-Mondta Louis halkan.-Attól félsz, hogy egyedül maradsz Zoe nélkül. Csak nem értem akkor minek lökted el magadtól őt.

-De azért látom te elég jóban vagy vele.-Nevettem rá.-Telefonálgatsz vele meg találkozgattok.

-Mert te voltál az egyetlen barátja, te okos.-Förmedt rám.-És Eleanor is velem volt, összeakartam vele barátkoztatni, hogy ne legyen egyedül mert te magad mondtad nekem, hogy nélküled mennyire egyedül van, vagy már elfelejtetted?

-Nem felejtettem el, nem kell tyúkanyóskodnod felette mert felnőtt nő. Feltalálja magát mert nem egy buta lány, vannak barátai nekem azt mondta.-Hadartam el.

-Nem érdemled meg őt, Harry. Mesélt rólad.-Jött egy lépést közelebb Louis.

-Mit mondott rólam?-Motyogtam és én is közelebb léptem hozzá komor arccal.

-Hogy mennyivel más voltál és hogy az előtt az este előtt, hogy eljöttél volna ide majdnem lefeküdtetek. De te elutasítottad őt és..

-Neked ehhez semmi közöd.-Vágtam a szavába.

-Csak nem akarod hallani, hogy törted össze a szívét. Már hetek óta tudtad de nem mondtad el neki csak rájöttél, hogy ha lefekszel vele és lelépsz akkor az szemétség lenne.-Megemelte hangját, állkapcsom megfeszült.

-Ez nem igaz, meg volt az okom amiért elutasítottam őt.

-És mi volt az a nevetséges ok amiért ezt csináltad vele, Harry? Hm? 

-Semmi közöd hozzá, már mondtam.-Nevetve túrtam a hajamba.-Ez nevetséges amit csinálsz, Louis. Semmit nem tudsz még is magyarázol nekem.

-Többet tudok mint gondolnád.-Nézett egyenesen a szemembe.

* Zoe *

-Szerintem ezt nem kéne.-Néztem Eleanor-ra és Hannah-ra, Ő El egyik legjobb barátnője is.

-Nyugi jót fog tenni az érzéseidnek.-Mosolygott rám Hannah.-Én is ezt csináltam mikor megcsalt a pasim.

Nevetett és a kezembe nyomta a baseball ütőt, egy roncs telepen vagyunk ami elhagyatott volt. Elég sok autó van itt, megugrottam mikor Hannah az egyiknek beütötte az ablakát és felnevetett.

-Gyerünk már, Zoe!

Nagyot sóhajtottam majd a mellettem lévő kocsijának a szélvédőjére ütöttem erőből, az üveg szilánkokra tört. Elmosolyodtam mert tényleg jó érzés volt. Nevetve néztem El-re, rám mosolygott és bólintott. 

Sírtam és nevettem még szét vertem pár roncsot, a szívem már nem fáj annyira mint pár órával ezelőtt, leültem a pokrócra a lányok mellé és hátra dőltem én is. Az eget bámultuk mindhárman, már jöttek fel a csillagok.

-Most már elfelejtetted őt?-Kérdezte El.

-Sosem fogom elfelejteni, de már nem érzem a fájdalmat.-Mosolyodtam el halványan és a holdat néztem könnyes szemekkel.

/ ha tetszett ez a rész is kommentelj, ha jöhet a következő rész :) <3 /